A fincsi ebéd után szerencsésen el is tévedtünk, nem jöttünk le időben az autópályáról, így megismerkedtünk Szabolcs megyei kistelepüléseivel:)

A titkárságon rendesek voltak, megvártak, szépen meg is kaptam a színházjegy és kajajegycsomagot:)) Igen, vacsorát is kapunk, igazi iskolaimenza filing:) Kedves nénik osztogatják a tarhonyáshúst káposztasalátával. Meglepően finom és repetát is adnak:)

Elsőként a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió előadását láttuk, s egészen jó volt. Koljada: Murlin Murlo című darabját adták elő. Tegye fel a kezét, aki hallott már róla:)) A sztori egy szovjet kisvárosban játszódik, ahol a kolhoz nagyjából a munka, s nyilván mindenki elvágyódik. Vagy legalábbis vágyik egy jobb életre, amiről nem is feltétlenül tudja, hogy milyen. Sok volt a trágárság, de ez egyáltalán nem volt zavaró vagy öncélú, s a drámaiság ellenére voltak benne jól elhelyezett poénok. A színészek remekül játszottak, a főszereplő színésznő annyira beleélte magát, hogy a tapsnál is csak a sokadik visszahívásra volt képes mosolyogni.

A napi második előadás versenyen kívül a József Attila Színház Hattyúdal előadása volt, azaz a Republic musical. Ezt már ugye láttam, tudtam mire számíthatok, másabb így nézni egy előadást:) De remek darab, könnyed kikapcsolódás, igazi szórakozás annak, aki szereti a Republic dalokat. Annak is, aki nem, mert simán meg lehet szeretni jópárat:) Az én kedvencem a Hogy volt az Kubában. Eddig nem is ismertem a számot, és nem is tudom Rékasi hogy képes magából ilyen hangokat kiadni. :) A leghatásosabb természetesen az Ezt a földet választottam, Tahi Tóth László jól is énekli, a közönség is hosszú ideig tapsolta.

Kis beszélgetés után hazaindultunk apukámhoz, aki sajnos másnap rosszul lett, kórházba kellett vinnünk (már jobban van:), így csak esti előadásra ugrottunk át.

Ez a kolozsvári színház előadásában a Csipke című darab volt. Bevallom, elég unalmas volt. Több, mint másfél óra szünet nélkül alapból is hosszú, de sajnos nem mindig sikerült lekötni a figyelmet. A darab egy árva kislányról szól, akit a komor nagymamája nevel. Sajnos az öregasszony szerepeket is fiatalok játszották, s ez  látszott is. Gyakorlatilag egy jelenetfüzért láthattunk, ahol rövid, pár perces jelenetek váltogatták egymást. Volt köztük szerintem felesleges, vagy olyan, ami viccesnek indult, de a huszadik szóismétlésnél már az ugorjunk már kategóriába került. Volt azért olyan is, ami tetszett:) A jelenetváltásokat remekül oldották meg, jó volt a lepedőre vetítés, na meg az idomított tyúk. Persze kérdés, hogy  a szegény élő tyúk mit gondolt a saját színpadi szerepéről:)

Részünkről sajnos ennyi volt a fesztivál, a szervezőknek köszönöm a meghívást és remélem jövőre már hosszabb időt ott tölthetek:)